Első találkozó Budapesten - 2011 november 12-én 14:20-tól
Megtörtént az első találkozó, harmincan
jöttünk össze, valóban megtelt a terem... (a "terem" egy kétszobás lakás
volt, ahol a két szoba közötti válaszfalat megszüntették, nem volt
benne bútor, csak a padlószőnyeg, a falak mentén, körben, szorosan,
egymás mellett ültünk a párnáinkon :).
Köszönjük mindazoknak, akik jelenvoltak,
hogy Önmagukból adtak a közös gondolkodáshoz, a kapcsolódás
megteremtéséhez, és azoknak is, akik távolabbról, lélekben kapcsolódtak
hozzánk!
Készítettem hangfelvételt minden
előadásról, de sajnos olyan nagy a felvétel alapzaja , hogy teljesen
érthetetlen a szöveg. Új megoldást keresünk legközelebb.
A bemutatkozások után
Jenei Gabriella
a meseterápiába avatott be minket. Megtudtuk, miért fontos a mesét
mesélni, és nem könyvből felolvasni, hogyan mesélhetünk úgy, hogy nem
tanuljuk meg szórul szóra a mesét, és hogyan tehetjük rítussá a
mesélést. Meghallgathattuk a Halhatatlanságra vágyó királyfi meséjét, és
azon, vagy saját hozott mesénken át kaphattuk meg az Üzenetet, amit
számunkra a mese hordoz. Megtudtuk, hogy amikor kiválasztjuk egy adott
életszakaszban a legkedvesebb mesénket, úgy láthatjuk meg életünkre
vonatkozó jelképrendszerének jelentését, ha feltesszük magunknak a három
kérdést:
1. Mi a mese tanulsága számodra?
2. Mi a konfliktus a mesében?
3. Hol vagy Te a mesében? (a helyszín
pontosan, ahogy a képzeletünkben él, utána azt is figyeljük meg, hogy
az a helyszín a mese folyamatában melyik szakaszra esik)
Gyerekektől csak azt kérdezzük: KI Ő a mesében.
Gabi időről időre meseterápiás foglalkozást
tart, havonta az évkör esedékes hónapjának szimbolikájáról beszél, és
megoldó kommunikációt gyakorló csoportot szervez, valamint hetente
rajzot tanít. Olyan felnőttek is báran jelentkezhetnek, akik úgy tudják
magukról, hogy nincs érzékük hozzá. A rajzórákon mese is van. :)
15:20 - 15:30 között körbeálltunk,
megfogtuk egymás kezét, és lélekben kapcsolódtunk mindenkihez, aki
szeretett volna, de nem tudott velünk lenni.
Rövid teaszünet után Újvárosi Csilla
mutatta be a most 92 éves Etka anyót, és az Etka jóga alapjait, hogyan
alakította ki, és miért, mi a lényege, (az egyes mozdulatokat úgy
végezzük, hogy a farizmot és a lapockét összehúzzuk, a vállat
leengedjük, kilégzést végzünk, eltávozik a salakos anyag, nemcsak a
levegővel, anem a bőrünkön át is - majd a lazításkor önkéntelenül
bekövetkezik a belégzés, megtelünk tiszta levegővel - és hogy minden
betegség gyógyulása abból fakad, hogy a sejtek újra hozzá tudnak jutni
elegendő tiszta levegőhöz és tápanyaghoz, és képesek eltávolítani a
salakos anyagot). Ezután a Rovás Lyógáról mesélt, hogy Színia kérésére ő
találta ki és írta le a rovás betűket megjelenítő pozíciókat, azok
élettani hatását , majd a gyakorlatban is megmozgatott bennünket -
megmozgattuk magunkat.
Csilla hetente tart Etka jógát-Rovás lyógát, egy délelőtti és egy délutáni időpontban.
Újabb rövid szünet után Hurai Ágnes
mesélte el, hogyan és miért kezdte el a gazdaudvart szervezni, hogyan
segíti a Miskolcon és környékén élőket ez az összefogás, ahol a
megtermett friss zöldségek, gyümölcsök közvetlenül juthatnak el a
családokhoz. Ezután Pataki Antal beszélt a Szent Korona
Értékrendről, ami abban különbözik a Szent Korona Tantól, hogy a
Szeretet-Valláson alapul - nem a Római Egyházon, és az Egyén - Család -
Nemzet - Emberiség irányában alulról épülő-szerveződő, egyre növekvő
közösségeken, összefogáson alapul - nem pedig egy központi Uralkodó és a
kiválasztottak, a felsőbbrendű nemesség hatalmán.
Ezután következett a vacsoraidőbe nyúlva
már az "uzsonna". A terembe nem vihettünk ennivalót, így a kicsi konyha
és előszoba szolgált az "állófogadás" színteréül. Közben már többen el
is mentek - .
A Tantra és a Shiatsu ismertetésére egy következő alkalommal kerül sor.
Pálosi Gyula Viktor James Redfield
Tizenkettedik felismerés című könyvéről beszélt - melyben az előző
felismerések egy szinttel magasabb értelmet nyernek. Hallhattunk tőle az
Ultranadiról, mint önismereti eszközről, majd a Camino hatásairól, hogy
mennyire megnyilvánul a valóságunkban az a hozzáállás, amikor képesek
vagyunk az életünk eseményeire úgy tekinteni, hogy felismerjük a valóban
fontos és lényegtelen dolgok közötti különbséget.
A találkozónak tíz órakor lett vége, egy zárókörrel.
Rendett tettünk magunk után, és a találkozások folytatásában egyeztünk meg.